Gyógypedagógus hallgatóként kezdtem el a szakmában dolgozni, sérült babák bölcsődei integrációjával foglalkoztam. A budapesti Korai Fejlesztő Központ fiatal csapatával együtt gondolkodni, újdonságokat kipróbálni nagyon inspiráló volt az első években. Ezzel egy időben, még az egyetemi évek alatt az első magyarországi Ayres-terápia (DSZIT) képzésen kezdtem belelátni a szenzoros integráció, a mozgásterápiák világába. 

2001 óta dogozom alapozó terapeutaként. Azóta sok-sok tapasztalatot szereztem a mozgás, a viselkedés, a tanulási képességek és a személyiségfejlődés összefüggéseiről. Az ezt kiegészítő homloklebeny terápia lehetővé teszi, hogy idősebb gyerekek, sőt felnőttek is megtapasztalhassák a speciális mozgásos feladatok jótékony hatásait a figyelem, gondolkodás, tervezés, szervezés, indulatkezelés területein.

A Komplex Integratív Gyermekpszichoterápia képzés évei alatt átalakult a szakmai gondolkodásom. Alapvetőnek tartom , hogy egy nem jól "működő" gyerekkel találkozva nem azt nézem elsősorban, hogy mi az, ami nincs, kevés vagy diszfunkcionális, hanem azt keresem, ami megvan, amire lehet építeni. Úgy gondolom, hogy a terápia alapja a KAPCSOLAT - fejlődni, előbbre lépni csak biztonságos érzelmi térben lehetséges.

Fontos számomra, hogy a gyógypedagógiai és pszichoterápiás módszerek minél jobban átjárhatóak, egyénre illeszthetően alkalmazhatóak legyenek a gyerekek aktuális igényei szerint. 

A munkám forrását a saját szülőségem tapasztalatai is jelentik. Hat saját és három ajándékba kapott gyermekem felnövekedését kísérve sok örömöt és kudarcot élek meg nap mint nap, melyek alázatra és együttérző figyelemre, nyitottságra tanítanak a hozzám forduló szülők felé. A gyereknevelés nagy kihívás a szakembereknek is, folyamatos önreflexiót, rugalmas gondolkodást, megújulást kíván. Szülői tapasztalataim reményeim szerint hitelessé teszik a szakmai tudásomat a hozzám fordulók számára.